Kirándulás és csendes hétvége Bükkszentkereszten
(Molnár László, 22-24/10/04)

Pénteken már alkonyodni kezdett mikor elindultunk a hegyekbe Bükkszentkeresztre! Miután felértünk a busszal, egy kisebb séta után egy hangulatos turistaház fogadott minket! Igazán hangulatos volt a környezet a házikó mellett kosárpálya szinte karnyújtásnyira volt! Ezt néhányan ki is használták és az esti csendesség után az eső ellenére is lelkesen játszottak. Szerencsére a világítással nem volt gond mivel a kosárpályát, ha nem is reflektorfénnyel, de bevilágította az utcai lámpa! A házikóban, ahol bő két napig laktunk, jó szállásnak bizonyult! A kis konyha, ahol étkeztünk hangulatosan mutatott a kibővített asztallal és a rajta lévő, szorgos kezek által elkészített ételekkel! Köszönet a szervezőknek és kedves mindannyiitoknak hogy mindenki valami finomsággal járult hozzá az étkezésekhez!

Nagyon jó volt hogy bár a felhők gyakran sírósra fogták a dolgot és sokszor a nap testvér is a korán felébresztett gyermekhez hasonlóan felhő párnái mögé bújt, mi nem lankadtunk és sokat énekeltünk, beszélgettünk, és vidáman tűrték egyesek, hogy néhány percig mindenre csak úgy feleltek: ”csülök és babgulyás”, míg mások már az első ilyen válasznál vidáman nevettek!

Na de még a lényegről nem is beszéltem! A csendes hétvége három témából épült fel: imádság, a közösség, és a bibliaolvasás! Nagyon jó és elgondolkoztató volt mindhárom előadás és az ezt követő beszélgetések! ilyen fontos újra és újra tudatosítani, hogy hogyan imádkozom egyáltalán?

Ha imádkozom, mért teszem, és hogyan imádkozom, miért imádkozom, csak kéréseim vannak, vagy olykor hálát is adok? Ha lelki szárazság gyötör, akkor is imádkozom, kitartóan? És ami fontos kérdés, halló szívvel és nyitott kézzel imádkozom, és engedem Istent is szóhoz jutni?

Nagy öröm volt úgy gondolom mindenkinek újra tudatosítani, hogy a kérdésekre mik a helyes válaszok, valamint azt hogy az imádság gyakorlása mindig nagyon fontos és szükséges, hiszen útmutatónk, bátorításunk, válaszunk, megerősítésünk Isten felé, és Isten által!

Hasonló kérdésfelvetések és válaszok következek a közösség és a bibliaolvasás előadásai után is! Egy-egy alkalom megkoronázása természetesen a közös imádság volt! A lelki programok mellett jutott időéneklésre, játékra és kirándulásra is!

Bár szombat délután nem volt verőfényes idő amint ez a fotókon is látszik, a kis csapat vidáman és lelkesen indult Fehérkőlápa felé! Nem lombozott le senkit a sáros út sem!

A borult idő ellenére sok szép dolgot láttunk: vágatató lovat, felszálló fácánt, lábunk alá szép színes szőnyeget terítő őszi falevélmozaikot! Fehérkölápára felérve ismét rácsodálkoztam, hogy milyen kicsi vagyok de Isten mégis mennyire szeretően gondoskodik rólunk rólam, s bár borús idő volt az is ismét eszembe jutott, hogy a felhők felett mindig süt a nap!

Nekem megy élmény volt mindhárom nap, mert úgy gondolom minden fontos dologra jutott idő, ami egy hétvégi csendességet áldottá, széppé és vidámmá tesz!


Vissza az olvasmányokhoz